Francia diadal, spanyol bánat
Nemzetisport Online  2006.06.28. 06:43

A németországi világbajnokság utolsó nyolcaddöntőjében két igazi európai sztárcsapat csapott össze: Spanyolország, illetve a nyolc évvel ezelőtti világbajnok Franciaország. Amennyiben utóbbiak kiesnek, az egyben azt is jelentette volna, hogy Zinedine Zidane-t utoljára láttuk a pályán tétmérkőzésen. Egy-egy veszélyes támadó mindkét oldalról hiányzott: a spanyoloknál Luis Garcia, míg a túloldalon Trezeguet koptatta a kispadot, azaz a franciák megint csak egy csatárral, Henry-val kezdtek. A kissé defenzív felállásnak az volt az ára, hogy az első negyedórában a spanyolok birtokolták többet a labdát, ám igazi helyzetet egyik kapu előtt sem láthattunk. Ettől függetlenül nem volt unalmas a mérkőzés, mert a csapatok roppant nagy iramot diktáltak, csak a kapuk előtt fogyott el a tudomány. Mindenesetre Zidane-on látszott, hogy nem szeretne még visszavonulni, mert a csoportmérkőzésekkel ellentétben most igencsak aktív volt. A franciák benne és a gyors kontrákban bíztak, ami a félidő közepén többször be is jött, a 23. percben pedig kis híján vezetést is szereztek egy ilyenből. Ekkor a spanyolok csak asszisztáltak a francia passzolgatáshoz, éppen ezért jött váratlanul vezető góljuk. Igaz, ehhez kellett Thuram, aki a 16-oson belül lépett rá Ibanez lábára teljesen feleslegesen, s az olasz Rosetti játékvezető, aki habozás nélkül megadta a büntetőt, amelyet Villa értékesített. A gól sokkolta a franciákat, akik ezt követően jó ideig képtelenek voltak épkézláb támadást indítani, igaz ebben bűnös volt a spanyol védelem is, amely rendre lesre állította a gallok akcióit. Ez azonban a negyvenedik percben nem sikerült, miután Ribery ugrott ki a védők közül, kicselezte Iker Casillast is, és a kapu közepébe lőtt. Így a második félidőben minden kezdődhetett elölről. A szünet után egy darabig nem nagyon történt semmi, majd az 52. percben megint Casillasnak kellett nagyot védenie. Valószínűleg ekkor unta el a dolgot Luis Aragones, s két perccel később kettős cserére szánta el magát: az észrevehetetlen Raúl és a gólszerző Villa helyén Joaquin és Luis Garcia lépett a pályára. Ez azonban nem hozta meg a spanyolok által várt váltást, mert továbbra is a franciák maradtak támadásban. A hajrára ezért a spanyol kapitány bedobta Sennát is, és ez már hatott (vagy a franciák fáradtak el), mert az utolsó negyedórában már az ibériaiak vették át a játék irányítását, s többször helyzetbe is kerültek. Egy pontrúgás után, a 83. percben azonban mégis a franciák szereztek vezetést: Zidane ívelt be egy szabadrúgást, amelyet Vieira fejelt a hosszú oldalon a kapuba. A hátralévő időben a spanyolok támadtak, a franciák meg időt húztak és kontráztak: a hosszabbításban egy ellenakció végén Zidane is betalált, így végleg eldöntve a továbbjutást. Ezzel a vb-t gyengén kezdő francia válogatott megérdemelten jutott a nyolc közé ahol majd - az 1998-as vb-döntő visszavágóján – Brazília ellen lépnek pályára